Szentség kiszolgáltatás a betegek világnapján pápai üzenettel

„Arra lettünk teremtve, hogy közösségben és ne egyedül legyünk.” Erre a gondolatra építette idei betegek világnapi üzenetét a pápa. Barcson vasárnap tartották a betegek, idősek miséjét, és a betegek kenetét is feladták. A betegek gyógyulásáért, valamint a szenvedések könnyebb elviseléséért imádkoztak, és a könyörgések során is ezt kérték, valamint, hogy senkinek ne kelljen egyedül megküzdenie a betegségekkel, vagy épp az utolsó hetekkel, napokkal.

Február 11, Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére a betegek világnapja, Szűz Mária első LOURDES-i jelenésének napjához kapcsolódóan. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Ferenc pápa idei üzenetének témája: „Nem jó az embernek egyedül lennie”. A betegek gyógyulása is, a kapcsolataik ápolásával függ össze, ezért a nap üzenete, hogy szenteljünk nagyobb figyelmet, türelmet, megértést, együttérzést betegeinkkel szemben. Vagyis fizikai jelenlétünkkel és beszélgetések gyakorlásával lelki támogatást is adjunk nekik, hisz néha minden fájdalomnál erősebb a magány elviselése.

„A beteg ember ápolása mindenekelőtt azt jelenti, hogy ápoljuk a kapcsolatait, valamennyi kapcsolatát, melyek Istenhez, másokhoz – családtagok, barátok, egészségügyi dolgozók –, a teremtett világhoz, önmagához fűzik. Lehetséges ez? Igen, lehetséges, és mindannyiunknak ennek megvalósításán kell dolgoznunk. Nézzünk az irgalmas szamaritánus alakjára (vö. Lk 10,25–37), ő képes volt lassítani, megállni és a másik felebarátjává válni, figyeljük a gyengédségét, mellyel ellátta szenvedő testvére sebeit.

Emlékezzünk életünknek erre a központi igazságára: azért születhettünk a világra, mert valaki fogadott bennünket, szeretetre vagyunk teremtve, közösségre és testvériségre kaptunk meghívást. Létünknek ez a dimenziója mindenekelőtt a betegség és a törékenység idején jelent megtartó erőt, és ez az első terápia, amelyet együtt mindannyiunknak alkalmaznunk kell, hogy meggyógyítsuk társadalmunk betegségeit.

Nektek, akik betegséggel küzdötök – legyen az múló vagy krónikus betegség –, ezt szeretném üzenni: ne szégyelljétek a közelség és a gyengédség iránti vágyatokat! Ne rejtsétek el, és sose higgyétek, hogy mások számára terhet jelent.”
Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár leányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetett a Massabielle szikla környékén. A gyermekek a malompatakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza cipőjét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban, egy természetfeletti fénytől övezett hölgyet pillantott, meg, akiről akkor, még nem tudta, hogy a Szent Szűz. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek, a harmadik alkalomtól kezdve beszélt is hozzá. A bűnbánatra felszólítás, a zarándoklatra hívás, a kápolna emeltetés mellett, gyógyító patak fakasztása is szerepel közös találkozásaik történetében. A patak ma is folyik, a gyógyulások már a jelenés napjaitól folyamatosak. Ennek ellenére hadjárat indult mind Bernadett, mind pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások stb. következtek. A lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült megszüntetni.
A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet. Bernadett számára a ,,látnoki szerep” kálváriát jelentett. A látnok egyaránt céltáblája lett a hívőknek, a túlzóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak és az ellenségeskedőknek. Emiatt a gyermeknek sokat kellett szenvednie. IX. Piusz pápának kellett közbe lépni, aki 1869. szept. 4-én kelt levelében igyekszik véget vetni a megnyilvánuló rosszindulatnak: ,,Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék.” 
Bernadett Soubirous a történések után hamarosan apácanövendék lett Neversben. 13 évig volt szerzetes. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban feküdt, de, bár a szenvedésekről lassan összezsugorodott, erőt és kitartást kért a szenvedéshez.
Bernadett Soubirous 1844. január 7-én született Boly-ban, és 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. Holttestét 1925. aug. 5-én, boldoggá avatásának évében exhumálták. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. A lourdes-i látnokot 1933. dec. 8-án XI. Piusz pápa avatta szentté. Bernadett Soubirous holtteste a nevers-i kolostorkápolnában látható. Aranyozott kristály-koporsóban várja a feltámadást.

Műsorajánló

Tekintse meg a HÍD TV legfrissebb videóit!

Barcs Város Önkormányzata Képviselőtestületének 2023. december 21-i ülése

Képújság

Legfrissebb hirdetéseink!