A „renitens” település, ahol nem vasárnap tartják a búcsút

Nem ez az egyetlen hagyomány a településen vallási tekintetben, hiszen fogadalmi munkaszüneti napja is volt évtizedeken át a falunak, így Szent Vendel napján, a nagy jószágvészre emlékezve Szulokban „jószágát senki be nem fogta”. Az 1800-as évek elején építették a falu templomát, de már az 1772-es népességi összeíráskor működött katolikus parókia a településen. A szuloki templom búcsúnapja Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepére esik, azaz október 28-ra. Sass Rudolf esperes szerkesztőségünknek elmondta, a Szentírásban kevés van leírva az apostolokról, kik legendájuk szerint együtt lettek vértanúk Perzsiában. Simon a kelmefestők és a tímárok, valamint a favágók védőszentje, mivel a legenda szerint kettéfűrészelték. Júdás Tádét agyonverték, a kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje, és oltalmát kérik reménytelennek látszó ügyekben, tanácstalanság idején, valamint elveszett dolgok megtalálásához. Az idei szentmisén Rózsás László apát szólt a hívekhez, aki tanácsokkal és intelmekkel látta el őket, hogyan éljék meg napjaikat ebben a nehéz időszakban. Több paptársat is vendégül láttak, Keczeli Károlyt, kétújhelyi esperest, Bognár Tamás atyát, aki közel 10 évig szolgált a falu papjaként, és Neumüller Miklóst Kaposvár-Toponár esperesét, aki a falu szülöttje és rokonsága még mai napig a faluban él. Sass Rudolf elmondta, hogy a búcsú fogalma szinte már teljesen elvesztette hagyományos értelmét. A búcsú ugyanis egy katolikus bűnbánati vallásgyakorlat, amely a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó büntetés elengedése. Az idei ünnepre a szuloki templom megtelt, a barcsi hívek is közel 30-an vettek részt az ünnepségen.