Gyertyagyújtás az Úz-völgyi események után

A csendes megemlékezésen párt hovatartozás nélkül rótták le együttérzésüket az emberek.
Több százezer magyar állampolgárt sértett meg identitásában a románok betörése az emlékhelyre, ahol letaposták a magyar katonák keresztjeit, megrongálták a székely kaput, letépték a piros-fehér-zöld szalagokat a sírokról.
A barcsi székelykapu, melyet Székelyudvarhely ajándékozott testvérvárosának, ezért is volt méltó helyszín a kegyelet és együtt érzés kifejezésére.

Az úzvölgyi katonatemető Hargita megye legjelentősebb első világháborús emlékhelye, a bekerített, székelykapuval ellátott emlékhelyen mintegy hatszáz fakeresztet állítottak, amelyekre felkerültek az Úz folyó völgyében vívott csatákban elesett magyar katonák nevei. A temetőben 1994-ben II. világháborús emlékművet is állították, amelynél minden évben augusztus 26-án hajtanak fejet. Ezt rongálták meg június 6-án. 

A barcsi gyertyagyújtást követően Ander Balázs a következőket mondta szerkesztőségünknek:
-A történet ismert: felhergelt, részeg román soviniszták (egy-egy tábornokkal meg csendőr parancsnok helyettessel a soraikban) barbár mód megtámadták az úzvölgyi magyar katonai temetőt, amit imádkozó székelyek élőlánca védett. A székelykaput betörték, a kereszteket kidöntötték, magyarokat gyaláztak. A román nagykövet pedig magatartásával minderre még rátett egy lapáttal. Helyszínnek nem véletlenül választottuk az önkormányzati bejáratot. Itt van a környék legnagyobb székelykapuja. Szimbolikus hely. Ráadásul testvértelepülésünk Székelyudvarhely, az egyik utolsó jelentős székelyföldi magyar bástya. Mindenféle pártpolitikától mentesen (nyilván tudtam volna a magyarellenes román barbarizmust elítélő beszédet mondani, de nem akartam - nem erről szólt) csak egy jelet, egy gesztust akartunk küldeni a 99 éve elszakított nemzetrészeknek a barcsi székelykapu elől, hogy Dél-Somogyban vagyunk páran (jobbikosok, kormánypártiak, balosok), akik hiszik Szabó Dezső szentenciáját: “Minden magyar felelős minden magyarért!” (És a flashmob szervezőjeként pontosan tudom, hogy a pártom minimális szavazatot kapott határon túlról. Ha ez így lesz legközelebb is, s ne adj’ Isten, akkor is ilyen atrocitások történnek, akkor is úgy éreznem, hogy az elemi szolidaritás kifejezése alapvető kötelességem. Ez nem pártpolitika, hanem magyarság dolga.)