Kötelességünk emlékezni

"Október 23-a szent ünnep, mert a magyarok szabadságért hullott vére megszentelte. 1956 az egész világ számára példát mutatott. Az újkori magyar történelem e dicső eseménye csak az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhető. Állampolgárként kötelességünk, hogy ébren tartsuk és ápoljuk a forradalom és szabadságharc emlékét. Hálával emlékezzünk azokra a hősökre és mártírokra, akik bátran, s nem egyszer halált megvető bátorsággal szembeszálltak az idegen elnyomókkal és a saját véreik ellen fegyvert fogó, hazai zsoldosaikkal.

Emlékezzünk azokra, akik vállalták a mártírsorsot! Tisztelettel hajtsuk meg fejünket a kivégzett és a keserves börtönbüntetésre ítélt hősök előtt! Ígérjük, nem feledjük őket! A világtörténelem új fejezetét akkor Magyarországon írták. Azon az 58 évvel ezelőtti keddi napon lélekben újjászületett egy ország, aminek az egész földkerekség vált tanújává. A világ szemében egyszersmind egy új nemzet is megszületett akkor: a szabadság nemzete. 1956-ban Európa szívében mi, magyarok voltunk ez a nemzet.

1956. október 23-a óta magyarnak lenni annyit jelent, mint a szabadság nemzetéhez tartozni. 1956 nélkül ma Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség, melynek Magyarország teljes jogú tagja!  A nemzeti egység ’56 egyik legfontosabb üzenete, a lyukas zászló a nemzet szimbólumává vált. De a nemzeti ünnep soha nem csak önmagáért való. A nemzeti egységre napjainkban is nagy szükség van. Ma is azt keressük, ami összeköt és megerősíti bennünk az együvé tartozás érzését!

Feladat tehát van elég, ezt azonban nekünk saját magunknak kell megoldanunk. Már nincsenek elnyomók, de nincsenek olyanok sem, akik helyettünk dolgoznak vagy gondolkodnak. Legyünk hát büszkék elődeinkre, mutassuk meg a világnak, hogy a mostani Magyarország méltó örököse az akkorinak." - olvasható a kormánymegbízotti levélben.