A Szivárványban is véget ért a tanév

Az udvaron az esemény lázában égő gyerekek, kissé szorongó szülők, hozzátartozók, ismerősök foglaltak helyet.

A Himnusz elhangzását követően Orsós György Reményik Sándor „Mi mindig ballagunk” című versét adta elő
 

A 8. osztályos tanulók nevében egyik diáktársuk búcsúzott, majd a 7. és 10. osztályos tanulók nevében egy diáktársuk köszönt el a ballagóktól.

Ezt követően a foglalkoztató II. csoport egyik tanulója Zelk Zoltán Vakáció című versét mondta el.

Szemere Márta igazgató beszédében köszöntötte a vendégeket, a város vezetését képviselő Szakos Gábor alpolgármestert, a KIK Intézményfenntartó képviseletében megjelent Komlósné Németh Krisztina oktatási referenst, a szülőket, hozzátartozókat, barátokat, az intézet nevelőit, tanárait.

Mint mondta, visszatekintve, úgy látja érdemes volt hosszú éveken át tanulóikat nevelni, szépre, jóra tanítani. Fájdalmas is ez az esemény, mert a ballagók itt hagyják az intézetet.  Reményik Sándor gondolataival köszönt el a ballagóktól: ”Akarom, fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, lépcső, amelyen felhalad valaki. Vas ekevas, mely mélyen a földbe ás, ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek szél, mely hordja a magot”…

Kívánta a ballagóknak, hogy tisztaszívű, mély érzésű emberek legyenek. A jó Isten vigyázzon rájuk, és találják meg az életben azokat a célokat, amelyeket kitűztek maguknak, és nagyon vigyázzanak egymásra. Egyenként kézfogással búcsúzott a ballagóktól.

Az év folyamán kimagasló munkát végző tanulóknak jutalmakat adott át.

Szemere Márta köszönetet mondott a szülői munkaközösség tagjainak, valamint azoknak a szülőknek, akik munkájukkal segítették az intézet tevékenységét. Szólt az intézet nyári programjairól is.

Kós Dániel a foglalkoztató csoport I. tanulója „Mit kívánjak a nyárra” című versét adta elő, nagy tetszés közepette.

Végül az 1-3-5. osztályos tanulók vidám jelenetét láthattuk.

Az intézet kapuján a ballagók szüleikkel együtt léptek ki a nagybetűs életbe.

/P.R./