Már százkilósak a szürkemarha borjak

Csokonai Péter természetvédelmi munkatárs kalauzolásával tettünk látogatást a drávaszentesi állatfarmon. A rackanyáj még csak az ősborókásban van. A tűzvészben elpusztult növényzetet ugyanis úgy tudják csak helyreállítani, ha a környéken régen oly népszerű legeltető állattartást újraélesztik. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén a 2000-es év elejétől terjesztették el ismét ezt a tartási módot. A rét úgy hasznosul, ha állatok élik fel a rét adta takarmányt, s ennek zsengéje az állat húsának minőségében is megjelenik. S ha már van állattartás, akkor az elvárás, hogy őshonos állatok képezzék az állományt. Az állattartás időközben gazdasági léptékű, nagyságú lett. 100 tehenet tartanak, 3 db tenyészbikát. Ehhez jön a szaporulat, ami évről évre változó. Az idén 96 borjú látta meg itt a napvilágot.

Van két hucul ló, akik nem szaporodnak, herélt lovak, csak a bemutatást szolgálják.

Tartanak mangalica sertéseket is, ezek malacait láthattuk, „fecskeszínben”. Tartanak magyar tyúkokat, fogolyszínűt, kendermagost, és sárga színűt. Láthattunk erdélyi kopasznyakú tyúkot is, ez régen honos baromfi fajtánk, vadmadár.

Egy elkülönített helyen a Dráva mentének egyik nevezetessége is helyett kapott. Itt egy sebesült rétisast ápolnak. Ha felépül, ismét visszaengedik a természetbe. Ha bárki a környéken sebesült, avagy fészkéből kiesett madarat talál, ide hozhatja a munkatársakhoz gyógykezelésre.

/P.R./