Kavicsokkal és imával emlékeztek az izraelita temetőben

A barcsi megemlékezésen Rózsás Márton helytörténet kutató, Barcs díszpolgára emlékező beszédében felidézte az első világháború utáni átrendeződést, amely során a barcsi zsidó lakosság elszegényedett, létszáma csaknem a felére csökkent az elvándorlás miatt. 1944-ben a korábbi 700 fő helyett alig több mint 300 zsidó élt Barcson. A német megszállás után itt kezdték meg a zsidó lakosság begyűjtését Somogyban, Barcsról és környékéről 306 főt kényszerítettek a gettóba. A betegségek és az öngyilkosságok már ekkor tizedelték a hányattatott sorsú zsidóságot. A volt Union malomnál működő gettóból 277 főt deportáltak az elsők közt, de az egész 44-es esztendő során Barcsról 1600 embert vittek vonatokon a semmibe. Az itt maradottak semmit nem tudtak róluk. A barcsi zsidóság elhurcolásáról 1944 május 28-án Valkó Gyula nyugalmazott főjegyző ezt a bejegyzést írta naplójába: „a barcsi zsidókat az internáló táborból mind elvitték, de senki nem tudja hova”. Petrovics Péter rabbi elmondta, hogy a 20. század, sőt az egész emberiség legnagyobb bűntette az, amit a holokauszt során a zsidó néppel tettek. A megemlékező gondolatokat a kaddish ima követte, amelyet hagyományosan nem héberül, hanem Krisztus nyelvén, arámiul mondtak el a megemlékezők.