Életének 104. évében elhunyt Vitéz Koós Ottó

Első tiszti szolgálati helye a m. kir. Szent István 3. honvéd gyalogezrednél Székesfehérvárott volt, ahol a háború végéig szolgált. Harcolt a Keleti Megszálló Csoport részeként, megsebesült egy partizánharcban, majd a lábadozás után  az ezred közvetlen aknavető század parancsnoka lett. 11 évet és 25 napot töltött Szovjetunió szerte a különböző hadifogolytáborokban és börtönökben (Ungvár, Kurszk, Ufalei, Kistim, Cseljabinszk, Voronyezs, Brajnszk). Amikor a magyar kormány rendelkezésére bocsátották, először a nyíregyházi börtönbe, majd a Kozma utcai Gyűjtőfogházba került. 1956. október 8-án szabadult. A rendszerváltozásig a többi Ludovikás bajtársához hasonlóan megtűrt, ahogy Koós Ottó visszaemlékezésében írta „negyedrangú állampolgárként” élt, harminchárom évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végleg rehabilitálják. Rendfokozatát 1991. március 15-én kapta vissza, egyúttal őrnaggyá, később alezredessé léptették elő. Családjával haláláig Barcson élt. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett Vitéz Koós Ottóval a Híd Televízió egy évvel ezelőtt készített beszélgetést, amelyet IDE KATTINTVA tekinthetnek meg.