Barcsra telepített németek települési lenyomata

Többek között ez is elhangzott azon az előadás sorozaton, mely a németek betelepítéséről, itteni életükről, és mai értelemben vett jelenlétükről szólt. A két utolsó ismeretterjesztő találkozó, szerda este volt a Móricz Zsigmond Művelődési Központban, ahol a helyi német nemzetiségi önkormányzat vezetője Domonkosné Rippel Éva úgy fogalmazott, azért szükséges az ismeretátadás, hogy minél többen és többet tudjanak meg a helyi svábság történetéről, hisz az iránt érdeklődik az ember, amit már valamennyire ismer. Így ezek az előadások is segítik a helyi nemzetiségi identitás erősítést.
Rózsás Márton helytörténész ezúttal a beilleszkedésről és a megélhetés megalapozásáról beszélt. Pl. arról, milyen jellegzetes házakat építettek, melyek ma már nem láthatók, de az akkori településképet nagyban meghatározták. Vagy a dohány és burgonya termesztés meghonosítása is nekik köszönhető, ezért lett a lakott utca is Dohány utca. Az is elhangzott a népviselet kapcsán, hogy a fiatal nők fehérben, az idősek sötétben, főként feketébe jártak. A férfiak pedig a fekete nadrághoz és zakóhoz gallértalan fehér inget viseltek, és sosem kötöttek nyakkendőt.
Horváth Károly tanár úr két témát dolgozott fel, a munkatáborba hurcolást és a kitelepítést. Mint mondta, a svábok esetében a gulág nem pontos kifejezés, mert oda főként hadifoglyokat vittek, a helyi németek un. gupvi-táborokba végezték azokat a málenkij robotnak nevezett egyáltalán nem könnyű és nem rövid ideig tartó kötelező feladatokat, amiket a szovjetunóban kényszerítettek rájuk. Ide vitték azokat, akik korábbi népszámláláson németnek vallották magukat, de azok közül is sokakat, akiknek német hangzású nevük volt, többek között még zsidókat is.  A kitelepítés kapcsán elhangzott, hogy a BENES dekrétum foglalkozott elsőként a nemzetiségi jogok átértékelésével és a hazatoloncolásokkal. Aztán a cseh, a lengyel, a szovjet mintát követve Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya is csatlakozott a kitelepítésekhez. A magyar kormány 1946 és 1948 között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki az éhező és romokban heverő Németországba.  1946. és 1947. közt kb. 135 ezer főt az USA által megszállt övezetbe, majd 1948. végéig kb. 50 ezer főt a Szovjetunió által megszállt övezetbe. A magyarországi németek kitelepítése a magyar kormányok várakozásával ellentétben azonban nem lett kül- és belpolitikai csodaszer. Sőt, az embertelenségek megrázkódtatták az alkotmányosságot és kikezdték a jogállamiság alapjait.