Az egykori Mezőváros nyomai Barcson

Az evangélikus közösség kialakulása, a templom 1905-ös építése és 1906-os szentelése történetének felidézésével indult a májusi séta, Rózsás Márton helytörténész vezetésével, május 8-án. A résztvevők megnézték a jelenleg is üzemelő templomot, a hozzátartozó parókia épülettel, és láthatták azokat a padokat, amelyek még a barcsi zsinagógából származnak. Itt nagyon sok tárgyi emlék és dokumentum őrzi a közösség történetét, ám szinte már csak emlék az egykori önkéntes tűzoltóegylet és annak szertára. Rózsás Márton, a város díszpolgára elmesélte, hogy 1881-ben alakult egylet működésére nagy hangsúlyt fektettek, Széchényi Ferenc, a tarnócai birtokos, a Kremzír család, a Fűrész üzem és sok más tehetősebb ember támogatta anyagilag is. Az épületben kapott helyet később a mentőállomás, majd átalakítás után autószalon lett belőle.

Az egykori mezőváros gazdasági központja a mai Gárdonyi Géza utcai útkereszteződéstől, az azt követő pár száz méteres szakaszon terült el, az un. Rév útig, mely ma is levezet az egykori Révig, melynek területén most a Kemikál áll. Kb. a Gárdonyi Géza utca sarkára tehető a neves Arany hajó vendégfogadó, a révvel szemben pedig a Sóház, és a Sóraktár, működött és ott volt a sótisztek lakása is. Ezekből ma már csak az egykori hivatali épület áll, melynek emeletén lakások voltak. Ez, most is teljes mértékben lakóházként funkcionál. A raktár épületnek már nyoma sincs, helyén egy élelmiszer üzlet áll. Az 1800-ban épült sóraktárat elbontották 1905-ben, helyén dohány raktárat húztak fel, ám a szerb megszállás idején, 1918-21 között, lóistállónak használták, így az alkalmatlanná vált dohány raktározásra és a megszállást követően lebontották.
A Révkikötőt kiszolgáló épületek anno a kikötő közvetlen közelben épültek, ám az 1780-as években megkezdett folyószabályozás következtében a víz visszahúzódott, kb. a mai meder nyomvonaláig. Ezért volt szükség a Rév útra, ami lekövette a folyó visszahúzódását. A szabályozás királyi biztosa egyébként a nagy Széchényi Ferenc volt.
A szabályozás után itt maradt mocsaras terület kipárolgása kedvezőtlenül hatott az itt élőkre, különösen az 1805-ben idetelepített, hegyi levegőhöz szokott szudéta németek viselték nehezen. Az Új Barcs létrehozásában nagy szerepet játszó, főként mezőgazdaságból és dohánytermesztésből élő németek közül nagyon sokan meghaltak. Az ő emléküknek köszönhető, hogy a mai napig a régi barcsiak Dohány utcának hívják a Munkácsy utcát. Az új Barcs a Dohány utca és a mai Vasvári Pál utca közötti területet jelentette.